Annazara

Üdvözlünk új bloglog blogodban

Eljött első, közös karácsonyunk az ebekkel.
Zara már több, mint 9, Sallyke több, mint 6 hónapja él velünk, és a szó szoros értelmében ‘aranyozza’ be napjainkat.
Na persze előfordul időnként, hogy inkább a levesben látnánk őket szívesen, de minden csíntevésük ellenére, imádjuk őket. A goldenek csodálatos természete jóvátesz minden rosszaságot, nem lehet rájuk haragudni.

Zara egyre okosabb és fegyelmezettebb, de persze vannak ‘rohamai’. Ásószenvedélyük is megmaradt, és nem csak Sallyke ás. Ez biztos.
Zara továbbra is gyepálja a lábtörlőt kint, bármilyet is veszünk, elhurcolja majd’ minden nap, és leamortizálja. Némelyik kibír pár hónapot is, a gyengébbek hamarabb kidőlnek a sorból. Nagyon szép kutya lett, most már megközelítőleg elérte végleges méretét, talán még terebélyesedik majd, és a pofija is fog változni, de sokat nőni már biztosan nem fog. Kb. 55 cm a marmagassága, ez bőven elég. Kb. 27-28 kg lehet, pár hónapja volt 26.

Sally sokat nyílt, és külsőleg is hihetetlen változáson ment át. Földig érő hassal és cickókkal, agyonhasznált, csúnyakoszosbüdös bundával, és földbe tiport lélekkel érkezett. Félénksége sosem fog teljesen elmúlni, ez biztos, de sokat változott, igazán jó kutya, és tüneményesen szófogadó és bújós.
29 kg volt nemrég, mikor mértük - ez csodálatos. Rengeteget fogyott, erősen túlsúlyos volt, mikor hozzánk került, szegényke akkora volt, mint egy bálna.

Most is itt pihegnek bent a melegben. Tiszteletben tartják a kanapé és az ágy szentségét, a plédjükön pihennek, és az ülőpárnákat is használhatják. Megbecsülik magukat bent, és nem igazán koszolnak.

Ez az év golden-év volt. Sallyke szempontjából azért volt fontos, hogy elfogadja új, és végleges otthonát, hogy kicsit megpihenjen a lelke, megnyugodjon, és kinyíljon. Ez úgy érzem, sikerült, és hónapról hónapra tovább fog fejlődni.
Zara pedig… Nála is izgalmas év volt. Kérdés volt, hogy megéri-e a karácsonyt, vagy előbb megsütjük, citrommal a szájában. :)))))

Boldog Karácsonyt minden kedves kutyabarátnak, minden kedves olvasónknak!

Tegnap délután rádöbbentem valamire.
A mi két, goldennek látszó, magát teljesen ártatlannak és gyámoltalannak feltüntető ‘disznónk’ szépen visszasunnyogta magát bentre.
Nem csak alváskor jönnek be, dehogy…
Délután, ahogy hazaérünk, már kéredzkednek is be, ha taknyos idő van kint, még a vacsorát is bent kapják, és reggelig ki sem mennek.
Felháborító. :)))

Hajnalban kimennek pisilni miegymás, de pár perc múlva már a küszöbön játsszák a szegény, kivert kutyát, akit a csúnya gonosz gazdi nem enged be. Naná, hogy beengedem őket. Reggeli bent, addig a párnájukon pihennek a konvektor előtt.
Szegények.

Viszont van egy (sőt, több) lényegi változás, régi bentlakásukhoz képest.
Megtanulták, hogy bent nincs hülyéskedés. Elég a kezemmel mutatnom, hova mehetnek, ha beengedem őket. Elsőként a hallban a párnájukra, szárítkozni. A ‘helyedre’, a ‘fekszik’ és a ‘marad’ parancsok végrehajtását a tökélyre fejlesztették, még Zara is. Tudja jól, hogy kicsukom, ha nekiáll tépkedni Sallyt, vagy ha nem marad a fekhelyén.
Megbecsülik magukat, már a kanapéra is kizárólag engedéllyel mehetnek fel.
Jó kutyák.

Észrevehető a változás abban is, hogy nincs bent állandó por, kosz, szőr. Az állandó hülyéskedés miatt mindig minden tiszta por és szőr volt, mióta jó kislányként viselkednek bent, szó sincs ilyesmiről. Maximum nedves mancsnyomok a hallban, amit egy mozdulattal felmosok bármikor. Annyira okosak, a kicsi is (aki lassan-lassan 1 éves lesz). Sokat komolyodott is, és tényleg jól viselkedik. A kanapéra sem próbálkozik fel.
Reggelente, ha ő már kelne, én viszont még aludnék (ez hajnal 4-5 óra között van!!!), odajön a hálóban az ágyunkhoz, megáll a fejemnél, én pedig igyekszem ügyet sem vetni rá. Néz pár másodpercig, nem dumál, nem rakja rám a mancsát, szépen hátat fordít, ha nem reagálok, és visszamegy a helyére. Jó fejek, na.

Tegnap este valami volt a levegőben. Sally is érezte, Zara is, de csak mi tudtuk, mi készül.

Vacsora után megengedtük Sallyke fürdővizét. Ideje volt, utoljára május végén fürdött.
Zarát addig a kisajtóval becsuktuk a szobákba, így hallott, de nem látott. Természetesen ismét Jászai Mari díjas előadást produkált, végigháttérvokálozta a fürdetést. Dumált, sírdogált, előadta a Hattyú halálát.

Sally birka módon, szép nyugisan tűrte a megpróbáltatásokat. Nagyon szép tiszta lett a bundája, most látszik csak, hogy gyakorlatilag május vége óta a teljes, régi elhasznált bundáját lecserélte szép zászlós golden-ruhára. Habos-babos, illatos (na azért ez túlzás :))) lett. Az éjszakát áttörölgetés és kis hajszárítózás után a konvektor előtt töltötte, reggelre meg is száradt szépen.

Na szépen beégtünk ma. :))
Gondoltuk, irány a város, sétálni a két ‘disznóval’.
Na Zara amilyen kis ügyes volt múltkor, most annyira dilisen viselkedett.
Biztosan megzavarta, hogy Sally is velünk volt, de most már ehhez kell hozzászoknia, vagy mindkettő jön, vagy egyik sem.
Zara húzott ahogy illik, voltak jó pillanatai, de lesz mit gyakorolni. Hogy is mondjam: kicsit sebes lett a kezem, ahogy a pórázt próbáltam röviden tartani, meg visszarángatni a bal térdem mellé őnagyságát. A végére alakult, de még nem az igazi.

Sallyvel kapcsolatban nem voltak illúzióink, igazság szerint úgy viselkedett, ahogy vártuk. Pórázon szépen oson :), ha hagyjuk húz, de lábnál egész jól elvan. Könnyebb vele, mint Zarával. Persze azzal kezdtük, hogy Sallyke lerakott némi szaglászás után egy téglát. Természetesen eltakarítottuk, aztán tettünk egy kört a főtér körül.

Sallytől a legjobb attrakció a kocsiba beugrás. Elég magas a csomagtartó, mivel egyterű az autó. Nála a ‘hopp’ úgy működik, hogy nagy lelkesedéssel a mellső lábaival ‘felugrik’, aztán várja, hogy valaki beemelje a seggét. Na próbáljuk újra, nekifutással. Ugyanaz az eredmény. :))) Legközelebb póráz nélkül próbáljuk, az biztos zavarja, csak nem mertük levenni róla.

Szóval klassz séta volt. Találkoztunk egy 8 hónapos puliszerű kislánnyal, Sallyke méltóságteljes nyugalommal szimatolta, Zara persze ’szétesett’, úgy játszottak volna egymással, hogy csak na.
Na majd egyszer az is eljön.
Összességében Zara jól viselkedett, csak most nagyon izgatott volt, gondolom azért, hogy a nagy is velünk volt.
Gyakorlunk még. Van mit.

Sajnos tegnap óta nem működik a kép.tár (úgy láttam, más galériája sem…), ezért más tárhelyre kerültek a fotók.
Mondjuk nem kell csodálkoznom: a kép.tár.hu-t üzemeltető cég más szolgáltatását is használtam korábban, és rengeteg műszaki probléma volt velük.

Szóval új a link, folyamatosan töltöm fel a képeket.

Folyamatosan töltöm fel a képeket, a http://kep.tar.hu/zara-sally címen lesz elérhető.
Egyelőre Zara képei vannak fent, de Sally fotói is folyamatosan felkerülnek majd.

Nemrég vacsiztak a ‘disznók’: kollégám vett a piacon a kutyusainak finom csirkenyakat, hozott nekünk is pár kilót. Főtt csirkenyak + főtt rizs + kaukázusi kefír.
Hát nagy sikere volt, mit ne mondjak. Jobban élnek, mint mi. Azóta persze a nappaliban durmolnak. Jóllakott napközisek.

Nemrég értünk haza párom szüleitől.

A kis pekingi elég vérmesen nekilódult néha a mi ‘birka’ Zaránknak, de semmi komolyabb nem történt.

Mikor Dió megérkezett, hetekig az életéért küzdöttünk, a többiekre alig volt idő. Miután meggyógyult, a három ebet átminősítettük kinti kutyává.

Kimerültek a hétvége izgalmaitól, vacsorát nem is kapnak, elég rendesen összezabáltak mindent a másfél nap alatt.

Sallynek vettünk száraz sampont… Jól összepisili időnként a hátsó fertályát, fürdetni viszont így télvíz idején nem merjük. Kicsit át is samponoztam-fésültem, és láthatóan tisztább, fényesebb a bundája. A sampon olyan illatú és állagú, mint a babahintőpor.